TÉRKÉP FÓRUM APRÓHIRDETÉS CÉGTÁR
KEZDŐLAP   
Felsőcsatár főoldala
Kistérségi Társulás


BEMUTATKOZÁS   
Köszöntő
Falutörténet
Látnivalók
Elhelyezkedés
Népesség
Mesteremberek
Sport
Civil szervezetek


E-ÖNKORMÁNYZAT   
Alapadatok
Képviselő-testület
Bizottságok
Meghívó, előterjesztés
Rendeletek
Határozatok
Önk. szerződések
Hivatal felépítése
Ügytípusok
Hatósági nyilvántartások


INTÉZMÉNYEK   
Óvoda
Iskola
Művelődési ház
Könyvtár
Orvosi rendelés


GAZDASÁG   
Helyi adó
Infrastruktúra
Beruházások
Vállalkozások




A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európa Terv keretében valósult meg


Falutörténet


Az eredetileg is egységes település legkorábbi írásos említése 1244-ből maradt fenn Chatar alakban. Neve alapján, amely pajzsgyártót jelent, a kora Árpád-kori szolgáló falvak közé számítják, ahol fegyvergyártók éltek, akik a közeli Óvár várához tartoztak.

A királyi várföldek eladományozása során 1244-ben IV. Béla az Óvárhoz tartozó birtokkal együtt Mod ispánnak juttatta. A 14-15. században az Óvári-család birtokában volt a falu. 1449-ben Hunyadi János a Csémi- és a Káldy-családnak adományozta egy részét. 1455-ben az egykori óvári várbirtokot a Baumkirchner-család kapta meg, akik ezt követően megvásárolták az Óváriak részeit is. Ekkor csatolták Szalónak uradalmához. A 16. században szerezték meg a Batthyányak, akik az 1532-ben, Kőszeg ostroma idején elpusztított lakosság helyett horvát telepeseket hívtak ide.

Az 1500-as évek végéről maradt fenn az első nyoma annak, hogy a település két részre szakadt. Ekkor már Alsócsatár köznemesi falu volt (Nemes Chatar, 1586), a főleg helyben élő családok (pl. Csiszár, Kéry, Weres, Molnár) tulajdonában. 1601-ben hat nemesi családfőt írtak össze, de ugyanebben a században túlnyomó része a Kéry-család birtoka lett. A későbbiekben a Batthyány-család erre a részre is kiterjesztette fennhatóságát.

Felsőcsatár, amelyet Nagycsatárnak is neveztek, jobbágyfalu maradt a feudális időszakban. A Batthyányak idején a szalónaki, majd a rohonci uradalomhoz tartozott, azok történetét követte, de tulajdonosai többször is zálogba adták. A 20. század első felében a Sághy-családé volt a határ nagy része.

A falut többször érte jelentős pusztítás. 1471-ben a Baumkirchnerek ellenfelei égették fel és rabolták el a jobbágyok javait. Az 1532-es török támadás mellett, 1553-ban pestis miaat tíz épület maradt üresen. 1574-ben a teljes település leégett az átvonuló zsoldos katonaság dúlása miatt. A Bocskai felkelés után 22 házat kellett újjáépíteni.

Mindkét helység határában a középkor óta folyt szőlőművelés. Alsócsatáron 1744-ben 64, Felsőcsatáron csaknem négyszáz kapásnyi területet írtak össze. Utóbbi hely hegymesteréről már a 17. század elejéről maradt fenn feljegyzés.

1921-ben a trianoni békeszerződést végrehajtó határmegállapító bizottság először Ausztriának ítélte, de a helybeli lakosok tiltakozása következtében megváltoztatták a döntést és 1923. március elején visszakerült Magyarországhoz.

A község határában 1952-ben zsírkő- (talkum) bányát nyitottak, amely egyetlen ilyen volt az országban. Az 1960-as években élte fénykorát az akkor több mint száz főt foglalkoztató üzem, a későbbi években csökkentette termelését és 1996 végéig működött.



Kérjük, további képekért keresse fel galériánkat!



oldal nyomtatása
Nyomtatás
küldje el az oldalt emailben
Küldje el az oldalt emailben
TELEPÜLÉSEK   




HÍREK, FELHÍVÁSOK   
Aktuális
Archívum


AKTUÁLIS   
Programajánló


KERESŐ   





GASZTRONÓMIA   
Étterem


SZÁLLÁS   
Panzió


GALÉRIA   
Képgaléria és képeslapküldés


VENDÉGKÖNYV   
Írás
Olvasás











 
Látogatók száma:  450958 Impresszum Oldaltérkép E-mail